Idézet a múlt heti tanításból, ami megváltoztatta a hozzáállásomat az egész élethez! Azt hittem, hogy ha teljes idejű misszionárius leszek, le kell mondanom mindenről amit szívesen csinálok, mert a nap 24 órájában emberekről és Istenről szól majd az életem. És akkor itt a koppanó:
"Az egyház annyi elutasítást közvetít az emberek felé. Saját emberi vallásos tradícióinkat magasabbra helyezzük az embereknél. Pedig Isten nem vallásos!!! Jézus volt valószínűleg a világon a legkevésbé vallásos személy! Isten arra teremtett minket, hogy élvezzünk vele lenni, hogy jól érezzük magunkat vele!
Legtöbbünk, keresztények, úgy éljük le az életünk nagy részét, hogy azt érezzük "még mindig nem értem el a mércét, bárcsak egy kicsit jobb lennék, jobban menne..."
Amikor egy apuka biciklizni tanítja a fiát, mit vár el tőle? Azt várja, hogy menjen körbe és mindenkinek azt mondja, hogy milyen szuper apukája van aki megtanította biciklizni?? Nem!! Persze ha természetesen jön a fiúból és örömmel újságolja az rendben van, de nincs felé ez az elvárás támasztva! Csak azt akarja az apa, hogy szeressen biciklizni és élvezze, jó szórakozásban legyen része!
Isten, a mi Apukánk, azt akarja, hogy élvezzük Őt, másokat, és az ÉLETET!! Ő azt akarja, hogy élvezzük az életünket, és teljes életet éljünk! Vedd le magadról a vallásos elvárásokat, vallásos nyomást! Kiszorítja belőled az életet! Szomorú, vallásos emberekké tesz minket! Azt mondják az egyház a boldog emberekből szomorú embereket csinál, pedig az egyház kéne az öröm forrásának lenni, egy olyan helynek ahol az emberek tudják hogyan élvezzék az életet!
Vajon ezek a vallásos elvárások Istentől jönnek felénk? Mit mond Ő valójában?
Isten annyira nyugodt, nincs tele elvárásokkal, azzal ellentétben amit mi gondolunk róla.. Jézus soha nem utasított el senkit. Az egyedüli csoport akikhez kemény volt a vallásos emberek voltak, akik azt hitték ismerik Istent és nyomást, elvárásokat, tradíciókat nyomtak az emberekre. Pedig Isten jókedvű, boldog, nyugodt, egy olyan személy aki körül jó lenni! Egy olyan személy, akinek a jelenlétében teljesen kényelemben érezhetjük magunkat!
Hát harcolj a szabadságodért!! Ne engedd, hogy emberek visszavigyenek a vallásosság igájába! S amint egyre inkább szabadságban kezdünk élni, úgy leszünk képesek másokat is ebbe a szabadságba vezetni, s így lesz a jó hírből (evangélium="jó hír") NAGYON JÓ hír!!
A Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetében Pál életének arról a szakaszáról ír, amikor még nem ismerte Jézust, s próbált a vallási törvénynek megfelelően élni, mégis a bűn rabjaként. De miután megismerte Jézust, már nem volt többé a bűn rabja! Nem élhetünk úgy mintha még mindig rabok lennénk! Nincs már ellenünk kárhoztatás! Folyamatosan terelnem kell a gondolataimat egy irányba: "Zsuzsi, Isten nem csalódott benned!". Szinte kényszerítenem kell a gondolataimat az igazság felé: "Isten mélységesen szerelmes beléd!" Isten nem gondolja rólam: "bárcsak egy kicsit jobban menne neki, jobban teljesítene....". NEM!! Amikor Ő rám gondol, olyan a szíve mint az olvadt fagylalt! Mosolyt csalok az arcára! Amikor rám néz, JÉzust és Szentlelket is hívnia kell hogy csatlakozzanak hozzá, mert annyi öröm önti el a szívét irántam, hogy meg kell osztania Velük is!
Isten haragszik a bűnre, mert az megsebzi, elpusztítja az Övéit. "Nem engedem, hogy a bűn elpusztítsa a gyermekeimet!". Ilyen Isten szíve irántunk! Nincs a mennyben haragos Isten, csak a vallásnak van szüksége egy haragos isten képre, mert az nyomást kelt bennünk és jobban akarunk teljesíteni.
Miről szól a misszió valójában? Képzeljük el egy képként: "Egy gyönyörű házban élünk az Apukánkkal. Annyira boldogok vagyunk együtt, rengeteg móka és szórakozás, és Apu gondoskodik rólunk, gondja van ránk. De az öcsénk nem jön haza. Aggódunk érte. Apuval együtt elmegyünk, hogy megkeressük és rávegyük hogy jöjjön haza. Elmondjuk neki, hogy mennyire jó Apuval élni. GYere haza!"
A missziózás nem az amit én teszek. A missziózás az amit Apu tesz.
Ne töltsd idődet csak a gyülekezetben! Ha meg akarod ismerni Apukánkat még jobban, tölts időt az elveszettekkel mert ez az a hely, ahol Apu is az idejét tölti, ott van kint velük. A gyülekezetek nagy részében nincs is ott JÉzus, unatkozik ott bent, hisz minden a rég megszokott történet odabent, sehol egy elveszett lélek... Ha odahelyezzük magunkat, ahová Isten figyelme is összpontosul, ott találjuk meg Őt! Légy ott ami Istent izgalomba hozza, és növekedni fogsz a Vele való kapcsolatban! Amikor bennünk Apu szíve van az elveszettek felé, akkor kapcsolódunk vele igazán, és sokkal személyesebbé válik, többet fogsz kapni belőle mint amit a legjobb gyülekezetben kaphatnál!
Hogy miért akarja Apu, hogy részünk legyen a misszióban? Saját maga is csinálhatná, nélkülünk, és valószínűleg kevesebb lenne a gondja. De azt akarja hogy tanuljunk, és eközben időt is akar velünk tölteni! Nagyon szereti mikor bekapcsolódunk abba, amit csinál. Mint ahogy egy jó szülő se azt akarja, hogy a gyereke állandóan a TV előtt üljön, hanem együtt akar csinálni vele dolgokat, hogy aktív módon élvezze a szülejével való időt! Amikor egy apa asztalt készít, de megengedi a fiának hogy kicsit besegítsen. Ki készítette az asztalt? Nyilván az apa, de engedi hogy a fiú büszkélkedjen vele hogy ő csinálta. Mi is, teszünk kis dolgokat, amiket Istenünk drága apukánk mond nekünk, de igazából Ő intéz mindent!
A mi dolgunk, hogy élvezzünk Vele lenni, felfedezni Őt minél mélyebben, és élvezni az életet amit kaptunk Tőle. S ezen keresztül természetesen fog jönni, hogy mindenkinek elújságoljuk milyen fantasztikus Istennel élni, és mások is vonzódnak majd ehhez a feltétel nélküli szeretethez! Elvárások nélkül, kézel fogva végigsétálni az életen, Apuval együtt!
