Isten, az én nem vallásos Apukám

Idézet a múlt heti tanításból, ami megváltoztatta a hozzáállásomat az egész élethez! Azt hittem, hogy ha teljes idejű misszionárius leszek, le kell mondanom mindenről amit szívesen csinálok, mert a nap 24 órájában emberekről és Istenről szól majd az életem. És akkor itt a koppanó:

"Az egyház annyi elutasítást közvetít az emberek felé. Saját emberi vallásos tradícióinkat magasabbra helyezzük az embereknél. Pedig Isten nem vallásos!!! Jézus volt valószínűleg a világon a legkevésbé vallásos személy! Isten arra teremtett minket, hogy élvezzünk vele lenni, hogy jól érezzük magunkat vele!
Legtöbbünk, keresztények, úgy éljük le az életünk nagy részét, hogy azt érezzük "még mindig nem értem el a mércét, bárcsak egy kicsit jobb lennék, jobban menne..."

Amikor egy apuka biciklizni tanítja a fiát, mit vár el tőle? Azt várja, hogy menjen körbe és mindenkinek azt mondja, hogy milyen szuper apukája van aki megtanította biciklizni?? Nem!! Persze ha természetesen jön a fiúból és örömmel újságolja az rendben van, de nincs felé ez az elvárás támasztva! Csak azt akarja az apa, hogy szeressen biciklizni és élvezze, jó szórakozásban legyen része!

Isten, a mi Apukánk, azt akarja, hogy élvezzük Őt, másokat, és az ÉLETET!! Ő azt akarja, hogy élvezzük az életünket, és teljes életet éljünk! Vedd le magadról a vallásos elvárásokat, vallásos nyomást! Kiszorítja belőled az életet! Szomorú, vallásos emberekké tesz minket! Azt mondják az egyház a boldog emberekből szomorú embereket csinál, pedig az egyház kéne az öröm forrásának lenni, egy olyan helynek ahol az emberek tudják hogyan élvezzék az életet!
Vajon ezek a vallásos elvárások Istentől jönnek felénk? Mit mond Ő valójában?

Isten annyira nyugodt, nincs tele elvárásokkal, azzal ellentétben amit mi gondolunk róla.. Jézus soha nem utasított el senkit. Az egyedüli csoport akikhez kemény volt a vallásos emberek voltak, akik azt hitték ismerik Istent és nyomást, elvárásokat, tradíciókat nyomtak az emberekre. Pedig Isten jókedvű, boldog, nyugodt, egy olyan személy aki körül jó lenni! Egy olyan személy, akinek a jelenlétében teljesen kényelemben érezhetjük magunkat!

Hát harcolj a szabadságodért!! Ne engedd, hogy emberek visszavigyenek a vallásosság igájába! S amint egyre inkább szabadságban kezdünk élni, úgy leszünk képesek másokat is ebbe a szabadságba vezetni, s így lesz a jó hírből (evangélium="jó hír") NAGYON JÓ hír!!

A Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetében Pál életének arról a szakaszáról ír, amikor még nem ismerte Jézust, s próbált a vallási törvénynek megfelelően élni, mégis a bűn rabjaként. De miután megismerte Jézust, már nem volt többé a bűn rabja! Nem élhetünk úgy mintha még mindig rabok lennénk! Nincs már ellenünk kárhoztatás! Folyamatosan terelnem kell a gondolataimat egy irányba: "Zsuzsi, Isten nem csalódott benned!". Szinte kényszerítenem kell a gondolataimat az igazság felé: "Isten mélységesen szerelmes beléd!" Isten nem gondolja rólam: "bárcsak egy kicsit jobban menne neki, jobban teljesítene....". NEM!! Amikor Ő rám gondol, olyan a szíve mint az olvadt fagylalt! Mosolyt csalok az arcára! Amikor rám néz, JÉzust és Szentlelket is hívnia kell hogy csatlakozzanak hozzá, mert annyi öröm önti el a szívét irántam, hogy meg kell osztania Velük is!

Isten haragszik a bűnre, mert az megsebzi, elpusztítja az Övéit. "Nem engedem, hogy a bűn elpusztítsa a gyermekeimet!". Ilyen Isten szíve irántunk! Nincs a mennyben haragos Isten, csak a vallásnak van szüksége egy haragos isten képre, mert az nyomást kelt bennünk és jobban akarunk teljesíteni.

Miről szól a misszió valójában? Képzeljük el egy képként: "Egy gyönyörű házban élünk az Apukánkkal. Annyira boldogok vagyunk együtt, rengeteg móka és szórakozás, és Apu gondoskodik rólunk, gondja van ránk. De az öcsénk nem jön haza. Aggódunk érte. Apuval együtt elmegyünk, hogy megkeressük és rávegyük hogy jöjjön haza. Elmondjuk neki, hogy mennyire jó Apuval élni. GYere haza!"
A missziózás nem az amit én teszek. A missziózás az amit Apu tesz.
Ne töltsd idődet csak a gyülekezetben! Ha meg akarod ismerni Apukánkat még jobban, tölts időt az elveszettekkel mert ez az a hely, ahol Apu is az idejét tölti, ott van kint velük. A gyülekezetek nagy részében nincs is ott JÉzus, unatkozik ott bent, hisz minden a rég megszokott történet odabent, sehol egy elveszett lélek... Ha odahelyezzük magunkat, ahová Isten figyelme is összpontosul, ott találjuk meg Őt! Légy ott ami Istent izgalomba hozza, és növekedni fogsz a Vele való kapcsolatban! Amikor bennünk Apu szíve van az elveszettek felé, akkor kapcsolódunk vele igazán, és sokkal személyesebbé válik, többet fogsz kapni belőle mint amit a legjobb gyülekezetben kaphatnál!
Hogy miért akarja Apu, hogy részünk legyen a misszióban? Saját maga is csinálhatná, nélkülünk, és valószínűleg kevesebb lenne a gondja. De azt akarja hogy tanuljunk, és eközben időt is akar velünk tölteni! Nagyon szereti mikor bekapcsolódunk abba, amit csinál. Mint ahogy egy jó szülő se azt akarja, hogy a gyereke állandóan a TV előtt üljön, hanem együtt akar csinálni vele dolgokat, hogy aktív módon élvezze a szülejével való időt! Amikor egy apa asztalt készít, de megengedi a fiának hogy kicsit besegítsen. Ki készítette az asztalt? Nyilván az apa, de engedi hogy a fiú büszkélkedjen vele hogy ő csinálta. Mi is, teszünk kis dolgokat, amiket Istenünk drága apukánk mond nekünk, de igazából Ő intéz mindent!

A mi dolgunk, hogy élvezzünk Vele lenni, felfedezni Őt minél mélyebben, és élvezni az életet amit kaptunk Tőle. S ezen keresztül természetesen fog jönni, hogy mindenkinek elújságoljuk milyen fantasztikus Istennel élni, és mások is vonzódnak majd ehhez a feltétel nélküli szeretethez! Elvárások nélkül, kézel fogva végigsétálni az életen, Apuval együtt!

Missziós út, Jerash

Ma érkeztünk vissza Jerashból, ahol egy hetet töltüttünk. Ez észak Jordániában van, meglepően zöld! Az ottani baptista gyülekezetben volt a szállásunk.
Papa hűséges és nagyszerű volt mindvégig!!! Bár nagyon izgultam az ifjúsági alkalom miatt amit vezettem, mégis szuper lett!! A fiatalokban éhség van és az Úr megérintette a szívüket, annyi érdeklődés volt a tekintetükben, nagyon élveztem!!
Aztán két napon is családokat látogattunk, főleg ortodox családokat, akik csupán vallásosak voltak. Semmit se tudtunk róluk előzőleg, csak alapinformációkat, úgyhogy ahogy beléptünk a házakba még semmilyen megérzésünk, üzenetünk se volt számukra! Volt hogy fáradtak, kedvetlenek voltunk, üresnek éreztük magunkat, mégis mentünk és számítottunk az Úrra hogy valamit mégis tesz, és Ő megdicsőítette magát minden alkalommal és hűségével felemelt minket. Megmutatta, hogy akkor is tud és akar hozzánk szólni, ha üresek sőt éppen testiesek vagyunk (pl. rossz hangulat). Fantasztikus volt prófétálni a családoknak! Általában 1-2 gondolatom támadt, érzés, és hitben kiléptem. Amint elkezdtem beszélni, több gondolat jött. Arra gondoltam, hogy ha az Úr szól hozzám de én engedetlen vagyok és nem szólalok meg, azzal megfosztom az embereket attól amivel az Úr meg akarná érinteni őket, és magamat is az örömtől hogy az Úr használt valaki életében! Úgyhogy még ha úgy is éreztem, hogy csak a levegőbe lövök és kockáztatok, megtettem és ezáltal nagyon megáldott az Úr. Volt olyan ház, ahol az engedelmességemmel (és ezzel nem fényezem magam, még az engedelmességem is az Ő munkája, nem büszkélkedhetek vele) ajtót nyitottam a többiek előtt akik szintén kaptak az Úrtól valamit, de nem akarták vagy nem merték megosztani. Fantasztikus volt!!! Szárnyakat kaptam!! Tudok prófétálni, az Úr szól hozzám idegenekkel kapcsolatban!!! Illetve megtanított meghallani a hangját! Működik!! Tudom hogy ez teljes mértékben független az én "nagyszerűségemtől", ez abszolút Papa jósága!
Szuper reggeleink voltak, együtt imádkoztunk, volt hogy 2 óra úgy elszaladt imával és spontán dicsőítéssel, hogy észre se vettük. És nem csak énekeltünk és imádkoztunk, de Papa jelenlétében voltunk, fantasztikus volt ahogy Szentlélek szinte eláztatott minket a jóságával! És annyira hihetetlenül vezetett minket imatémákkal kapcsolatban, taktikát adott, megmutatta milyen szellemi hatalmasságok vannak a városban és milyen területeket kötöztek meg, nagyon éles képeket adott, így imában konkrét hatalmasságokat győztünk le. Nagyon fontos hogy konkrétan imádkozzunk dolgok ellen, ne csak nagy általánosságokban. Sokszor többünknek adott hasonló képet, vagy ugyanarról a témáról beszélt mindannyiunknak különböző időpontokban!
Fantasztikus volt megtapasztalni Szentlelket jelenlevő személyként, aki szól hozzánk, még ha nem is fizikailag hallottunk Őt. Ennél jobb élet nincs is, mint Szentlélekkel együtt járni, szoros partnerségben, barátságban!! Így csak azt tesszük amit tőle hallunk, és ezért tutira sikeres lesz! Szeretlek Szentlélek.

Isten-félelem

Március 18.
A héten az Isten-félelem volt a téma, amitől nagyon tartottam, azt httem hogy ez egy nagyon száraz hét lesz. De nem!! Az Isten-félelem arról szól, hogy ismerem kicsoda Isten, milyen szent és ugyanúgy állok a bűnhoz ahogyan Ő: utálom! Az Isten-félelem nem arról szól, hogy félek Tőle, sőt ehhez semmi köze! Nekem nem kell félnem az Atyától. Viszont kérnem kell, hogy megértsem az Ő szentségét és bennem legyen az Ő indulata a bűn felé! Egyedül ez a kijelentés fog visszatartani attól, hogy visszacsússzak ugyanazokba a bűnökbe!
A pénzzel kapcsolatban is nagyon szembesített a Szent Lélek. Egyrészt, hogy bárhonnan is érkezzék be a bevételem (fizetés, család, ajándék, támogatás), ez csak egy csatorna. De a forrásom az Úr! A csatorna bezáródhat, elapadhat (ahogy a patak is kiszáradt Illésnek, pedig az Úr által biztosított gondoskodás volt az), ez csak annyit jelent, hogy az Úr új módon akar gondoskodni rólam. Ő marad továbbra is a forrásom, és ez a forrás elapadhatatlan! Az Ő gondoskodása "kiszámítható", abban az értelemben, hogy MINDIG számíthatok rá hogy nem hagy szükségekben, MINDIG gondoskodni akar rólam! Viszont ha pánikolok, bizalmatlan vagyok, elmulaszthatom (nem veszem észre) azt az új csatornát amin keresztül gondoskodni akar rólam abban az időszakban.

Amman, 2.hét

A második hét is elmúlt immár. Kezdünk egyre inkább családdá érlelődni. Persze nehéz a kollégiumi együtt élés a lányokkal, de a héten nagyon egyenesen szólt hozzám Papa arról, hogy az egy dolog hogy valaki hogy viselkedik velem, az én hozzáállásommal kell törődjek. Az én felelősségem, hogy az attitűdöm rendben legyen. Igenis a szeretet döntéseken múlik, napi szinten! Napi szinten elhatározni, hogy ha a másik bunkó, hideg, udvariatlan is, én nem így fogok rá reagálni. Az ő szívük állapota nem rám tartozik, viszont a saját szívemet rajtam fogják számon kérni. És nem lehet azzal kibújnom a felelősség alól, hogy de a másik..... Konkrét igén keresztül szólt hozzám az Úr (Ef 4.1-3). A szeretet tudatosan hosszútűrő, kegyelmes. Na mikor egy bizonyos személlyel küzdöttem itt a suliban, tudtam hogy ezt nem tudom megvalósítani. Nincs bennem az a szeretet ami megüti ezt a mércét. Viszont arra is rádöbbentem, hogy nem tudom kikerülni ezt a dolgot, anélkül hogy ezt ne rendezném nem fogok tudni tovább lépni lelkileg se, meg érzelmileg se tudom élvezni az iskolát. Úgyhogy az Úrhoz kiáltottam, elmondtam Neki hogy engedelmes akarok lenni de segítsen mert én nem tudok így szeretni, viszont akarok! És attól a naptól kezdve mintha elvágtak volna valamit! Nem csak az én szívem változott meg afelé a személy felé, de ő is megváltozott, kinyílt!! Hát ilyen az Úr. Helyreteszi a hozzáállásomat, és aztán a másikban is csodát tesz, annyira szeretem hogy ilyen!

Amúgy kezd meleg lenni az idő. Ugyan csak 18-19 fokok vannak, de nagyon erősen süt a nap, tegnap le is égtünk, ugyanis szép időben a tetőn ücsörgünk állandó jelleggel. Nyáron állítólag 50 fok is lesz, de 40 fölött már nem érzi az ember a fok-különbségeket :)
Mindenhol megbámulnak minket, bármerre megyünk. Állítólag a nyugati lányokat nem tisztelik, de ez érthető, nem épp a magas morálról híresek a hollywoodi filmek, videó klippek. Szóval nagy port kavarunk, bárhova is megyünk, meg is szólítanak minket, de talán még jó is hogy nem értjük mit mondanak, sokszor a tekintetük elárul mindent. Nő kevesebb van az utcákon, a férfiak viszont hemzsegnek. Az üzletekben pedig csak férfi eladók vannak, legyen szó patikáról, cipő boltról vagy épp női fehérnemű üzletről!!!!

Halihó mindenki!

Végre rávettem magam a blog írásra, nehogy elszaladjanak velem a hetek és utólag kelljen behoznom.
Szóval, ez a 2. hetem Ammanban, és hihetetlen mennyire a helyemen vagyok. Hihetetlen dolgokat tanulok az Úrról is meg Tőle is.
Először is egy pár praktikus információ, csak hogy világosabb legyen mit is csinálunk tulajdonképpen. Reggeltől estig elég struktúráltak a napjaink. Korán kelek, hogy még úgy tudjak az Úrral időt tölteni hogy nem sertepertél mindenki körülöttem, a legjobban a tetőn szeretek lenni (lapostetősek a házak), jó rálátni a városra ami amúgy 7 dombra épült. aztán 8.30tól óráink vannak egészen ebédig, amit takarítás követ, mindenkinek megvan a saját feladata. Aztán az esték vagy szabadok, vagy "family time" van ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy együtt lógunk, filmet nézünk, játszunk vagy beszélgetünk.
9en vagyunk diákok (2 egyiptomi, 2 iraki, 2 amerikai, 1 dél-afrikai, és ketten magyarok).

És akkor ennyi az unalmas részletekről. Most inkább elmesélem milyen fantasztikus dolgokat éltem át az elmúlt pár napban.
Első héten az Istennel való intimitás volt a téma, mert erre épül minden. Ha nem tudom milyen Isten valójában, nem lesz vele szoros a kapcsolatom sem. Márpedig csak úgy fogom Őt valójában megismerni, ha időt töltök vele. Minőségi időt. Nem csak olyat mikor én beszélek és hozom a kéréseimet hozzá. A Vele töltött különleges időnek semmi köze az én szükségleteimhez, vágyaimhoz. Ez az idő csak Róla szól. És arról, hogy jövök hozzá saját maga miatt. Nem az áldásokat osztó kezét keresem, hanem az arcát, a szívét akarom felfedezni. És hittel jövök elé, tudva hogy Ő 100szor jobban vágyik rá hogy kommunikáljon velem, mint amennyire én vágyom hallani a hangját. És tudhatom, hogy akárhányszor jövök elé Őt keresve, vágyva arra hogy halljam Őt, Ő biztosan megjelenik és szólni fog. Korábban ha jöttem hozzá, nem volt bennem bizonyosság hogy szólni fog. Gondoltam van idő mikor szól és van mikor nem, el kell fogadni a csendet és reménykedni hogy majd legközelebb..... Ez azért is volt, mert azt gondoltam hogy Isten hangja vagy a biblián keresztül nyilvánul meg, vagy egyfajta belső békén. Ezzel korlátok közé szabtam Istent. Pedig annyi más úton át is szólhat. Lényeg a lényeg, úgy jövök már elé hogy számítok rá (nem csak reménykedem) sőt biztosan tudom hogy ha kérem hogy szóljon, Ő szólni fog. És hagyom hogy gondolatokat ébresszen bennem, képeket mutasson. Újonnan felfedezett kaland, így tudom csak leírni!!! Feltárult a világ!!!

Tegnap az ún. "nyitott közbenjárás"-t próbáltuk ki, amit a szervezet (ezentúl csak Y-ként utalok rá) gyakorta használ. Ez úgy néz ki, hogy kérjük az Urat hogy mutassa meg mi van a szívén, miért imádkozzunk éppen akkor. aztán mindenki elcsendesedik és vár, figyel az Úrra. Akinek eszébe jut valami(kép, szám, szín, hang, név, helyszín, igevers) azt leírja egy papírlapra. Aztán megosztja mindenki ki mit látott. A tegnapi eredmény: fal 2x, fájdalom 2x, Párizs, labda, úszószemüveg, kamera, kutya, barlang, sötét 2x, gumikesztyűs kéz szikét tart, Róma 7.16, lányok bezárva, "azt teszem amit nem akarok", Libanon, tenger. Én a Róma 7.16ot láttam, el is olvastam gyorsan de nem tűnt jelentőségteljes igének, úgyhogy figyelmen kívül akartam hagyni, de szabályosan villogott a csukott szemeimen keresztül és nem voltam képes másra gondolni míg le nem írtam. Amint leírtam, megnyugodtam és engedtem hogy más dolgokat mutasson az Úr. A legfurább volt, hogy abszolút random, látszólag egymástól független tárgyak jelentek meg előttem mint pl labda, kutya, kamera, úszószemüveg. Gondoltam is, hogy ez hülyeség, biztos csak elkalandoztak a gondolataim. Azóta kezdem felfedezni, hogy ha kérem az Urat hogy vegye át az irányítást a gondolataim felett és szóljon hozzám, hittel kell jönnöm és elfogadni hogy ami aztán eszembe jut tőle van! Most hirtelen ezekre emlékszem. Aztán egyikünknek az a benyomása támadt, hogy ez human trafficking-re utal (szexuális célú emberkereskedelem). Összetettük a képet. Beirutot a Közel-Kelet Párizsának nevezik, a tenger mentén fekszik, rengeteg turista érkezik ide (erre utalnak a labda, úszószemüveg, kamera képek). Lányok fogságban vannak (vagy fizikai vagy érzelmi vagy mindkettő), fájdalmaik vannak, segítségre szorulnak (orvosi kéz szikét tartva), azt tettetik velük amit ők nem akarnak. Nagyon erős meggyőződésünk lett erről, imádkoztunk a szabadulásukért egy darabig, aztán hálát adtunk az Úrnak azért hogy megmentette őket. Fél órára rá az interneten olvastunk egy éppen tegnapi dátumozású cikket, mely azt említi meg, hogy Libanon hamarosan elfogad egy éppen a human trafficking elleni törvényt!!!!! Na ilyen a mi Istenünk!!!