Halihó mindenki!

Végre rávettem magam a blog írásra, nehogy elszaladjanak velem a hetek és utólag kelljen behoznom.
Szóval, ez a 2. hetem Ammanban, és hihetetlen mennyire a helyemen vagyok. Hihetetlen dolgokat tanulok az Úrról is meg Tőle is.
Először is egy pár praktikus információ, csak hogy világosabb legyen mit is csinálunk tulajdonképpen. Reggeltől estig elég struktúráltak a napjaink. Korán kelek, hogy még úgy tudjak az Úrral időt tölteni hogy nem sertepertél mindenki körülöttem, a legjobban a tetőn szeretek lenni (lapostetősek a házak), jó rálátni a városra ami amúgy 7 dombra épült. aztán 8.30tól óráink vannak egészen ebédig, amit takarítás követ, mindenkinek megvan a saját feladata. Aztán az esték vagy szabadok, vagy "family time" van ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy együtt lógunk, filmet nézünk, játszunk vagy beszélgetünk.
9en vagyunk diákok (2 egyiptomi, 2 iraki, 2 amerikai, 1 dél-afrikai, és ketten magyarok).

És akkor ennyi az unalmas részletekről. Most inkább elmesélem milyen fantasztikus dolgokat éltem át az elmúlt pár napban.
Első héten az Istennel való intimitás volt a téma, mert erre épül minden. Ha nem tudom milyen Isten valójában, nem lesz vele szoros a kapcsolatom sem. Márpedig csak úgy fogom Őt valójában megismerni, ha időt töltök vele. Minőségi időt. Nem csak olyat mikor én beszélek és hozom a kéréseimet hozzá. A Vele töltött különleges időnek semmi köze az én szükségleteimhez, vágyaimhoz. Ez az idő csak Róla szól. És arról, hogy jövök hozzá saját maga miatt. Nem az áldásokat osztó kezét keresem, hanem az arcát, a szívét akarom felfedezni. És hittel jövök elé, tudva hogy Ő 100szor jobban vágyik rá hogy kommunikáljon velem, mint amennyire én vágyom hallani a hangját. És tudhatom, hogy akárhányszor jövök elé Őt keresve, vágyva arra hogy halljam Őt, Ő biztosan megjelenik és szólni fog. Korábban ha jöttem hozzá, nem volt bennem bizonyosság hogy szólni fog. Gondoltam van idő mikor szól és van mikor nem, el kell fogadni a csendet és reménykedni hogy majd legközelebb..... Ez azért is volt, mert azt gondoltam hogy Isten hangja vagy a biblián keresztül nyilvánul meg, vagy egyfajta belső békén. Ezzel korlátok közé szabtam Istent. Pedig annyi más úton át is szólhat. Lényeg a lényeg, úgy jövök már elé hogy számítok rá (nem csak reménykedem) sőt biztosan tudom hogy ha kérem hogy szóljon, Ő szólni fog. És hagyom hogy gondolatokat ébresszen bennem, képeket mutasson. Újonnan felfedezett kaland, így tudom csak leírni!!! Feltárult a világ!!!

Tegnap az ún. "nyitott közbenjárás"-t próbáltuk ki, amit a szervezet (ezentúl csak Y-ként utalok rá) gyakorta használ. Ez úgy néz ki, hogy kérjük az Urat hogy mutassa meg mi van a szívén, miért imádkozzunk éppen akkor. aztán mindenki elcsendesedik és vár, figyel az Úrra. Akinek eszébe jut valami(kép, szám, szín, hang, név, helyszín, igevers) azt leírja egy papírlapra. Aztán megosztja mindenki ki mit látott. A tegnapi eredmény: fal 2x, fájdalom 2x, Párizs, labda, úszószemüveg, kamera, kutya, barlang, sötét 2x, gumikesztyűs kéz szikét tart, Róma 7.16, lányok bezárva, "azt teszem amit nem akarok", Libanon, tenger. Én a Róma 7.16ot láttam, el is olvastam gyorsan de nem tűnt jelentőségteljes igének, úgyhogy figyelmen kívül akartam hagyni, de szabályosan villogott a csukott szemeimen keresztül és nem voltam képes másra gondolni míg le nem írtam. Amint leírtam, megnyugodtam és engedtem hogy más dolgokat mutasson az Úr. A legfurább volt, hogy abszolút random, látszólag egymástól független tárgyak jelentek meg előttem mint pl labda, kutya, kamera, úszószemüveg. Gondoltam is, hogy ez hülyeség, biztos csak elkalandoztak a gondolataim. Azóta kezdem felfedezni, hogy ha kérem az Urat hogy vegye át az irányítást a gondolataim felett és szóljon hozzám, hittel kell jönnöm és elfogadni hogy ami aztán eszembe jut tőle van! Most hirtelen ezekre emlékszem. Aztán egyikünknek az a benyomása támadt, hogy ez human trafficking-re utal (szexuális célú emberkereskedelem). Összetettük a képet. Beirutot a Közel-Kelet Párizsának nevezik, a tenger mentén fekszik, rengeteg turista érkezik ide (erre utalnak a labda, úszószemüveg, kamera képek). Lányok fogságban vannak (vagy fizikai vagy érzelmi vagy mindkettő), fájdalmaik vannak, segítségre szorulnak (orvosi kéz szikét tartva), azt tettetik velük amit ők nem akarnak. Nagyon erős meggyőződésünk lett erről, imádkoztunk a szabadulásukért egy darabig, aztán hálát adtunk az Úrnak azért hogy megmentette őket. Fél órára rá az interneten olvastunk egy éppen tegnapi dátumozású cikket, mely azt említi meg, hogy Libanon hamarosan elfogad egy éppen a human trafficking elleni törvényt!!!!! Na ilyen a mi Istenünk!!!